2017. június 22., csütörtök

Nyári dekoráció


És megint, még mindig halak, de hát nyáron mi más :-)
Ezúttal levegőn száradó gyurmából készültek, a Kisebbik szobájába, a jelenlegi élénk halmánia okán. Ez a fajta gyurma a KIK-üzletekben kapható időről időre (ez itt a teljesen önkéntes és javadalmazásmentes reklám helye :-) ), szuper minőség, nagyon szeretem, tartós, örök darabok lesznek belőle a kész alkotások. Így néz ki a csomagolása (ez a nagyobbik kiszerelés, kapható kisebb is):






A szokásos módszerrel formáztam - kinyújtottam kb. fél cm-esre sodrófával:






Majd egy éles késsel kivágtam belőle a halformákat. A maradékot persze összegyúrtam és újraformáztam - egy pár csepp vízzel lehet puhítani a gyurma külsejét, ha kicsit megszáradna közben. 






 A halak farkára szívószállal lyukat vágtam, hogy később majd fel lehessen akasztani őket:





 Ebben a csodálatos időben, kint a napon már egy nap alatt is képes teljesen megszáradni a gyurma - egyébként 2-3 nap szükséges ehhez, néha meg-megfordítva a formákat.

Amikor megszáradt, az egyenetlenségeket és a halak oldalát egy kicsit lecsiszoltam, majd kifestettem őket a kék és a zöld árnyalataival - hamarosan mehetnek a gyerekszobába, nyári dekorációként az igazi halak mellé. :-)

























2017. június 16., péntek

Halacskás ajtókoszorú


A Kisebbik nemrég óriási lelkesedéssel vetette bele magát az akvarisztikába. Lett is egy kis akváriuma és néhány halacskája, azóta pedig nonstop agyongondozza őket - szerintem akváriumi halak még sosem voltak így imádva, mint ezek a szerencsés példányok. 
Amikor megérkeztek, rögtön kaptak nevet is. A kéttagú névadó bizottság igen gondosan mérlegelt külcsínt és belbecset, hogy megtalálják a tökéletesen illő neveket, így az eszmecsere időről időre parázs vitába torkollott, de végül megköttettek az egyezségek, és az akváriumi lakók ünnepélyes keretek között vehették fel a James, Rosie, Zéta, Omega, Percy és Lucy neveket. A halak tehát jelenleg központi helyet foglalnak el a Kisebbik szobájában és érdeklődési körében, ezért amikor megosztottam vele, hogy éppen nyári ajtókoszorún gondolkodom, habozás nélkül javasolta a halas témakört. Én elsőre nem vettem meg az ötletet, de ha valaki, hát a Kisebbik rendelkezik ám meggyőző erővel, úgyhogy végül feladtam a más irányú gondolataimat, és úgy döntöttem, legyen akkor így, hadd örüljön a kis haltulajdonos.


Kikészítettem egy koszorúalapot:






Betekertem kék krepp-papírral, kis ragasztóval rögzítettem:






A koszorú egy részére (mondanám, hogy az aljára, de egy kör esetében ez nem nagyon lehetséges :-) ) egy darabka zsákvásznat rögzítettem gombostűkkel úgy, hogy gyűrődések is maradjanak az anyagon.





Nemrég esküvői dekorációkat készítettem, amelyekből maradtak zöld virágágak - most ezekből szúrtam néhányat a hungarocellalapba.





Ezután elővettem a nyaralásokon gyűjtögetett kagylókat, és ezekből néhányat az alapra ragasztottam, két tengeri csillaggal együtt.





Már csak a halacskák voltak hátra - ezeknek a körvonalait fehér kartonlapra rajzoltam:





Majd filctollal kiszíneztük mindet, kivágtuk, és ragasztópisztollyal az ágakra és az alapra ragasztottuk őket.

A halas koszorú csakhamar az ajtóra kerülhetett, ahol viszont csak nagyon kevés időt tölthetett el - kis akvaristánk úgy érezte, nem élet az élet, ha a halacskás ajtódísz nem az ő akváriuma mellett díszeleg.
Úgyhogy a nyári ajtókoszorúnk helye továbbra is betöltetlen :-)





























2017. június 9., péntek

Hajókormány borosdugókkal


Amikor egy kedves barátunk - aki a hajózást és a jó borokat egyaránt kedveli - hamarosan a születésnapját ünnepli, ajándékként csak egy dolog jöhet szóba: valami, ami egyszerre hajós és boros is. Ez persze igazi kihívást jelenthetne, ha az ember lánya az Etsyn nézelődve nem bukkanna rá egy borosdugókkal borított hajókerékre (vagy hajókormányra, kinek hogy tetszik). Nagyszerű, örül hát az ember lánya, éppen ez kell nekünk - ám ekkor megpillantja a csodás hajókormány árát, és a szállítást is hozzászámolva menten dob egy hátast. Jó, akkor ezt így felejtsük el... de azért persze nem teszi meg ezt, rágja, rágja a dolog belülről, hiszen ez annyira jó ajándék lenne -  és akkor egyszer csak az ember lánya nekiül, és összerakja azt a hajókormányt maga. Utólag pedig megállapítja, hogy jobb is volt így, hiszen közel sem volt annyira bonyolult, mint elsőre látszott, és benne van a szív is. És azért az úgy az igazi :-)


A hajókormányhoz először is kellett egy jó erős kartonlap - én egy papírdoboz oldalát vágtam le alapanyagként:





Erre kellett felrajzolnom a kormány alapját. Ehhez igazán tudományos eszközöket használtam: egy lapostányért, egy sütistányért és egy bögrét. :-) A kormány külső körére a lapostányér körberajzolásával tettem szert. Eggyel beljebb a sütistányért rajzoltam körbe, majd a bögrét - ezután pedig csak nyolc szeletre kellett osztanom a köröket, de ezt egy vonalzó segítségével már nagyon egyszerűen meg lehet tenni:






Barkácskést ragadtam (volna, ha nem tettem volna el valami biztonságos helyre,így csak simán egy éles kést használtam), és kivágtam a formát.






Végre elkezdődhetett a lényegi rész: a dugók felragasztása. Nagy szerencsém van, mert több helyen gyűjtik nekem a dugókat - egy ilyen projekt előtt érdemes időben szólni az ismerősöknek, ki ne dobják az értékes darabokat. :-)
Sejtettem, hogy a legtöbb munkát igénylő részt a kerék közepe lesz, ezért ezt hagytam a végére, és innen kezdtem meg a ragasztást, pisztoly segítségével.





Továbbhaladtam ezeken az utakon:





Egészen a csíkok végéig:






A csíkok közötti íves részekhez már kellett egy kicsit faragni a dugókon, de egy éles késsel ez csak pillanatok kérdése.






A végére maradt tehát a kormány belseje: ehhez majdnem az összes dugót meg kellett vágni, de végül már nem látszott semmi a papíralapból.





Mindez így már egészen jól mutatott, viszont a ragasztások és a dobozkarton alap óhatatlanul kilátszott, és lerontotta a látványt. Ezért vettem két-két méter 1 cm-es és 0,5 cm-es átmérőjű, natúr színű zsinórt - a vastagabbal kezdtem, és körben végig az alap széleire ragasztottam.




A kisebb szélességű zsinórból pedig a belső, háromszög alakú kivágások széleit ragasztottam körbe. Így már semmi sem látszott a kartonszélekből és a ragasztásokból - viszont cserébe nagyon szép lett a hajókerék. :-)
Amiről nincs kép, az az, hogy a kerék hátoldalának kartonfelületét beborítottam esztétikusabb papírral, és akasztót rögzítettem rá, így már fel is lehetett függeszteni.

Nemcsak ajándékként, hanem nyári dekorációként is megállja a helyét, de persze lehet, hogy én elfogult vagyok vele. :-)























2017. június 1., csütörtök

Nyári hangulatban


Most, hogy átléptünk a júniusba, és az időjárás tündöklően meleg napokkal kényeztet bennünket, mit is mondhatnánk? Itt a nyár. 
Annak ellenére, hogy nem vagyok a kánikula nagy barátja, a hosszú, hideg tél után most nagyon jólesik a napsütés. Ahogy az is, hogy a réteges öltözködést elfelejthetjük egy időre, az is, hogy a barátokkal már a teraszon ülve beszélgethetünk esténként, és az is, hogy muskátlik, petúniák, levendulák (meg kedv, remények, Lillák..) színeiben tobzódik a kert. 
Nem is csoda, hogy nyári jellegű dekoráció következik - persze a téli most elég furcsán is venné ki magát :-)

A dió(héj)készletünk mostanra már az utolsókat rúgja, pedig szereznem kell valahonnan egy adaggal, mert van egy igazán jó nyári ötletem a diókhoz... most viszont be kellett érnem a maradék dióhéjakkal, amelyek mellé kikészítettem egy kupac ágdarabot is:





Az ágacskákat ragasztópisztollyal a diók belsejébe ragasztottam:





Majd mintás vásznakból kis háromszögeket vágtam ki, és az ágakra ragasztottam kétoldalt.






És ezzel tulajdonképpen készen is lett ez az egyszerű és gyors nyári dekoráció. 
Nem hátrány, ha van még hozzá egy göcsörtösebb faág,  amire felragasztjuk vagy fellógatjuk a hajócskákat, így lesznek igazán látványosak.
Maradj sokáig, kedves nyár :-)