2017. február 3., péntek

Álommanó


Az egész család beteg, és már a harmadik éjszakánk telt el úgy, hogy lázat mértünk és csillapítottunk, köhögést enyhítettünk, vizet vittünk, betakartunk-kitakartunk, gyógyító simogatást adtunk, macskát győzködtünk, hogy nincs még reggel, röviden tehát az alvás volt a legkevesebb az elmúlt napokban. Az egyik éjszaka a Kisebbiknek egészen 40 fokig szökött a láza, és a lázcsillapító-hűtőfürdő kombináció után végül kimerülten elaludt - én viszont nem tudtam, egyrészt időről időre ellenőriztem, tényleg lement-e láza, másrészt az átélt aggodalom még bőven dolgozott bennem. Olvasni nem volt türelmem, úgyhogy inkább arra gondoltam, készítek valamit - és éjszaka mi mást, mint egy álommanót. :-)

Mivel egy hajlítható, különféle testtartásokba rendezhető figurát szerettem volna készíteni, zseníliadrótokból gondoltam elkészíteni a manó alapját - ehhez három hosszú darabot vettem elő.





Megformáztam belőlük a manó vázát:





A drótformát rátettem egy kettéhajtott vászondarabra, és alapos ráhagyással körberajzoltam.





A két réteg vásznat összefogva kivágtam a ruharészt:





Kifelé fordítva (azaz mintával befelé) mindkét anyagdarabot összevarrtam, majd visszafordítottam.





A drótalapot becsúsztattam a ruhába, majd a felső részt lazán kitömtem egy kis vattával - az alsót nem, hogy ültethető-hajlítható maradjon a figura. A nyakrészre kötöttem egy masnit:





Kerestem a fejnek egy megfelelő méretű hungarocellgolyót, és a maradék anyagból varrtam rá egy hosszú sipkát.





A hungarocellgolyóba ollóval mélyedést fúrtam, ebbe ragasztót tettem, és a nyakrészre húztam.





Végül már csak ráadtam a manóra a sipkát, megrajzoltam az arcát, és levegőn száradó gyurmából formáztam neki egy pisze orrot, amit rögtön fel is ragasztottam.





Mint látjátok, a sipka végére ragasztottam egy zseníliagolyót, és ezzel tulajdonképpen készen is lett - míg reggel a Kisebbik el nem kezdett ragaszkodni ahhoz, hogy az álommanónak is legyen alvómacija, mint neki. 

Úgyhogy lett, és azóta hol itt, hol ott alszik a macival, ahol éppen rájön az alvás. Bárcsak én tehetnék így :-)

































15 megjegyzés:

  1. Mennyire aranyos! Egyébbként nekem is ilyen élményeim vannak az elmúlt éjszakákról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj... remélem, Ti már jobban! Nálunk most a Nagyobbik van soron...

      Törlés
  2. Nagyon jól sikerült álommanó, bárki kedvet kap tőle egy kis szunyókáláshoz, a képet látva én is - aztán megláttam, milyen apropóból született... hát gyorsan gyógyuljatok meg, mert látod, már kisütött a nap is végre, ezt látva talán még az álommanó is felébred egy pillanatra! :-)
    Jobbulást, mielőbb! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igenigen, én is nagyon bízom a tavaszias idő gyógyító erejében :-)

      Törlés
  3. Nagyon aranyos!Mielőbbi gyógyulást kívánok nektek!

    VálaszTörlés
  4. Bevallom,amikor az első képeken láttam a zsenília drótot, el nem tudtam képzelni,hogy lesz ebből manó.:) És olyan tüneményes lett,hogy na! Az alvómacit is te készítetted? Bűbájosak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is gondoltam közben, hogy a drótos képnél biztos lesznek olyanok, akik tovább sem lapoznak... örülök, hogy Te kitartottál! :-) A macit is én készítettem, úgy éreztük, az mindenképpen szükséges :-)

      Törlés
  5. Gyógyulást!
    Manókával menni fog. :))
    Angéla

    VálaszTörlés
  6. Nagyon kedves manót készítettél!!!
    Gyógyuljatok meg mielőbb!!! Nagyon szép hétvégét kívánok és sok-sok pihenést!!!
    (Itt 10 fok körül lesz a hőmérséklet...nem mínusz, hanem plusz!!! Hurrá!!!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A 10 fok csodásan hangzik, végre, végre!! :-)

      Törlés
  7. Óóóó...nyííííí.... drága Álommanó, nagy-nagy szükség volna rád itt is, a vírusokkal küzdő, harákoló és nyafogó kis univerzumunkban. Ugye hintesz ide is egy kis alvásmágiát? Legalább három-három és fél órányi zavartalan szundit kérnék nagyon-nagyon szépen... kérlek?!?! ;-)

    VálaszTörlés