2015. október 29., csütörtök

Nagymosás a boszorkánynál


A Nagyobbik mostanában különösen megkedvelte a boszorkányos dolgokat, és nemrég azzal állt elő, hogy szeretne valami hasonló témájú dekorációt a szobájába. Mivel azonban rendkívül kreatív, állandóan alkotó-rajzoló-író kislányról van szó, a szobája falát rendszerint több rétegben borítják be az éppen aktuális művek, amelyek közül természetesen nincs szívünk eltávolítani egyet sem - így viszont a kért boszorkányos dekornak nagyjából semmi hely sem maradt. Töprengtünk egy sort a dolgon, de arra jutottunk, hogy ha csak nem a padlóra tesszük, akkor máshová nem nagyon lehet... és ekkor jutott eszembe egy régi ötlet, ami a blogon szerepelt anno, egészen pontosan egy sk készített egérlyuk a fal mentén. Rögtön felvetettem a dolgot a Nagyobbiknak, hogy mit szólna, ha ezt a régi dekorációt gondolnánk újra, ezúttal boszorkányos stílusban - neki pedig annyira megtetszett az ötlet, hogy azonnal neki is kellett kezdenünk a padló és a fal találkozásánál elképzelt jelenetnek, azaz hogy hogyan is festene, ha egy boszorka éppen nagymosást tartana :-)

Először is kikészítettem néhány filcanyagdarabot, olyan színekben, ahogy az egy átlagos boszorkányhoz illik:





 Majd kivágtam a ruhatár darabjait, ahogy elképzeltük, mit is hord egy boszorka a köpenye felett és alatt :-)





 Persze, kicsit ki is díszítettem a darabokat, mert hát miért is ne lehetne csinos egy ilyen varázslatos hölgy? :-) Ezért szemrevaló fagombokkal láttam el a felsőrészt, kis virággal és szalaggal a sipkát, rátétekkel a trikót, csíkokkal a harisnyát, és a feketenemű is kapott egy kis szükséges pluszt :-)





 Következhetett az ajtó: ezt famintás papírból vágtam ki, amire tettem zsanérokat, kilincset, számozást (naná, hogy 13-ast), és rögtönöztem rá a maradék fekete filcanyagból egy kellően rémes ajtókoszorút.





 Ezután már csak össze kellett állítani a jelenetet: két hurkapálcára két zsinórszálat kötöttem, a pálcát végét vékonyra vágtam, hogy bele lehessen szúrni a szegélylécbe. A hurkapálcák felső részét kis gyurmaragasztó-darabokkal rögzítettem a falhoz, akárcsak az ajtót és a csengőt is.
Egy kis cserépedénykébe faágakból kötött seprűt tettem, végül pedig mini facsipeszekkel felakasztottam a szárítókötélre a ruhadarabokat - ezzel el is készült a nagymosás-jelenet. 

A boszorkány persze nem szerepel benne, őt kénytelen vagyok mindenkinek a fantáziájára bízni, mert hát nem sok ruhája maradt szárazon, amiben a nagyközönség elé léphetne... :-) de ha engem kérdeztek, én olyan Minerva McGalagony-félének képzelem el - biztos vagyok abban, hogy ő is vevő a csinos boszorkánydivatra :-)










































2015. október 27., kedd

Tökcsalád


A szüleim kertjében idén sok-sok gyönyörűséges kisebb-nagyobb dísztök termett, így végre lehetőségem nyílt egy régi terv megvalósítására, azaz egy négytagú tökcsalád létrehozására. Úgy éreztem, mégiscsak személyesebb így a tökdekor, mint csak úgy letenni őket egymás mellé az ajtó elé.... persze, ez nem egy bonyolult kreatív ötlet, ezért nem is írom meg lépésről lépésre a folyamatot, mert nincs is rajta mit részletezni, könnyen és gyorsan elkészíthető, és természetesen teljesen személyre/családra szabható. :-)

Egy technikai apróság van csak, a testként és fejként szolgáló két tököt három fogpiszkálóval rögzítettem egymáshoz - de a többi tényleg semmiség. 













































































2015. október 22., csütörtök

Halloween-figurák használt kávékapszulából


A használt kávékapszuláról mint alapanyagról már többször írtam nagy-nagy lelkesedéssel, és ez a lelkesedés továbbra sem múlik. Mostanra saját magunk, valamint barátok-ismerősök támogatásával számtalan színes kapszulára tettem szert (ugye, látjátok magatok előtt a jelenetet, amikor barátoknál történt kávézás után becsúszó szereléssel mentem meg a kihajítástól a még ki sem hűlt kapszulákat), és ezeket nem is árt gyűjteni, hiszen fantasztikus alapanyagot szolgáltatnak ilyen-olyan alkotásokhoz.
Halloween-ügyben persze mindig megoszlanak a nézetek, de én úgy vagyok vele, hogy minden, ami kedvet ad a gyerekeknek egy kis barkácsoláshoz-együttléthez-játékhoz, az mindig jó - ezért amikor szóba került, hogy készítsünk rémséges Halloween-figurákat, természetesen rögtön beleegyeztem. 

Először is ötleteltünk egy sort, hogy pontosan kiket/miket gyártsunk le - aztán kiválogattunk jó néhányat a kiürített és tisztára törölt kávékapszulákból. A fotó idején még csak öt szereplőben állapodtunk meg, de ez a szám idővel majdnem a duplájára nőtt :-)






A kapszulák tetejét benyomtuk, hogy teljesen homorú legyen - majd ragasztópisztollyal préselt papírgolyókat rögzítettünk bele (3 cm átmérőjű golyó az ideális).



 


 A golyókat ezután befestettük akrilfestékkel, attól függően, hogy éppen milyen figurát terveztünk készíteni belőlük (itt már hatan vannak a kis hamisok):





Száradás után pedig egyesével kidolgoztuk a figurákat (kilencet) - közben rendkívül jól szórakoztunk, ez mondanom sem kell. :-)


Lett egy kötelező csontváz - itt a fekete kávékapszula testre fehér akrillal festettünk csontokat, a papírgolyót pedig fehéren hagytuk, csak fekete alkoholos filccel dekoráltuk. A karok fültisztító pálcikából készültek, és a kapszulába fúrt lyukakba ragasztottuk mindkettőt (a vékony fémet könnyen és egy pillanat alatt át tudjuk lyukasztani bármilyen hegyes eszközzel):





 A klasszikus zöld szörnyecske az egyik kedvencünk lett: fekete vékony és vastag alkoholos filccel dekoráltuk ki, a karok zöld zseníliadrótból készültek. A szemhez fehér papírból ragasztottunk alapot, a fogakat pedig fehér akrillal maszatoltuk meg:





A denevér sem maradhat el egy ilyen rémes társaságból: a szárnya fekete filcanyagból készült, a feketére festett papírgolyó fejet pedig fehér akrilfestékkel dekoráltam:





A múmia két perc alatt elkészült: a papírgolyóra csak a szemeket kellett megrajzolni, ezután pedig egy régi textilpelenkából vágott csíkkal tekertük be - a karokat is két ilyen foszlott csíkból ragasztottuk:





A fekete macsek elmaradhatatlan törzstagja a Halloween-brigádnak: esetünkben a feketére festett papírgolyó fej fehér papírral és akrifestékkel dekorálódott macskásra. Természetesen ragasztottunk neki farkat is fekete zseníliadrótból, és csinos masnit is kapott pékzsinegből:





A tökfigura talán a legalapvetőbb szereplő. Az alapból is narancssárga kapszulára került papírgolyót akrilfestékkel kentük le, és fekete alkoholos filccel dekoráltuk. A szár és a karok vékony gallyacskákból készültek, a levelek zöld filcanyagból - a fejre pedig utolsó simításként grafitceruzával húztunk csíkokat.





A boszorkány a szívem csücske volt, ezért neki külön varrtam egy sipkát fekete filcanyagból. A fejét zöldre festettük, és zseníliadrót karjaiba spéci seprűt is kapott, amit egy darabka hurkapálcából és natúr zsinórszálakból készítettem. Az orrát zöld filcanyagból ragasztottam, és sálat is kapott a hiteles megjelenéshez, fekete filcből.





Nyilvánvalóan egy szellemnek is helyet kellett kapnia a borzasztó csapatban: a miénk ruciját egyszerű kötszergézből vágtuk és ragasztottuk, amire kívülről applikáltunk papírszemet és pöttyöztünk szájat.





És utoljára hagytam mindannyiunk abszolút kedvencét, Drakulát: az ő fejét rögtön kétféle színűre festettük, halványlilára az arcot, feketére a hajrészt. Rendkívül csinos vámpíros köpenyt vágtam neki fekete filcből, amit a nyaknál rögzítettem - és persze a karjai is feketék lettek, zseníliadrótból.





Vele együtt lett teljes a rémcsapat - bár hozzá kell tennem, nyilván senki sem kapott frászt egyiktől sem (de hát nem is ez volt a cél). Drakula gróf például valószínűleg felháborodottan forogna a sírjában, ha tudná, hány jajdecukiiiiii felkiáltást kapott.... :-)
















































2015. október 20., kedd

Egérkék dióhéjban


Hogy mese és valóság között mekkora különbség van, az abból is látszik, hogy ha valódi egerek költöznének be a diók közé, alighanem rendkívül lehangoltan keresnék valami rágcsálóelrettentő megoldást  - de így, kitalált egérkékkel nagyon is rendjén van a dióba költözés, sőt. :-)
Régen, egy kézműves vásáron láttam ehhez hasonló díszeket - igaz, abban nem egérkék voltak, hanem apró babák. De én egerekkel szerethetőbbnek éreztem ezeket a dióhéjakat, annyira, hogy egyáltalán nem zárhatom ki annak a lehetőségét, hogy nem is olyan nagyon sokára a karácsonyfán találják majd magukat...  egyelőre viszont máris lehet őket őszi dekorációként használni, és én most csak azt sajnálom, hogy miért nem készítettem többet belőlük. De ami késik, az nem múlik, ugye :-)


A dióhéjban szendergő egerekhez elsősorban természetesen ép, gondosan kiürített belsejű dióhéjfelek kellettek, valamint préselt papírgolyók. Ezeknek a méretét érdemes úgy megválasztani, hogy passzoljanak a dióhéjakhoz - mivel én gyönyörűségesen nagy diókat kaptam nemrég, 2 cm átmérőjű papírgolyókat készítettem elő.






 Ragasztópisztolyt izzítottam, és mindegyik diófél alsó részébe beragasztottam egy vattagombócot.





 Ezután vastagabb cérnából hurkokat kötöttem:





A dióhéjak felső részébe ragasztót nyomtam, rátettem a hurok csomós részét, és rányomtam a papírgolyót.





Mintás anyagdarabokat vágtam, akkorákat nagyjából, mint maga a dió. Az anyagdarabka egyik szélét visszahajtottam, ez lett a "takaró" felső része - ez rátettem a vattagombócra, és a két oldalsó, valamint az alsó anyagrészt egy tompa végű olló segítségével betömködtem a vatta mellé.





 Az egerek füleihez natúr színű filcanyagból kis köröket vágtam, majd egy pici ragasztót tettem rájuk, és összecsippentettem száradásig - a képen két fülpár még simán, kettő pedig így megformázva.





Egy csepp ragasztóval rögzítettem a fülecskéket, alkoholos filccel megrajzoltam az alvó egérkék pofiját (a bajuszszálakat csak halványan, ceruzával), végül a cérnából apró masnikat kötöttem, és a takarók tetejére ragasztottam.



 


 Ezzel készen is lettek a durmoló egerekkel teli dióhéjak - szóval hát biztos vagyok abban, hogy ezeknek sok rokona és üzletfele fogja dekorálni az idei karácsonyfát... :-)