2012. augusztus 28., kedd

A nyuszi és én


Amikor majdnem kilenc évvel ezelőtt egy gellérthegyi téli estén eldőlt, hogy Ő meg én együtt folytatjuk az életünket, az is eldőlt, hogy velem együtt összesen hárman érkezünk a kispesti legénylakásba: egy papagáj, egy törpenyúl és én. Mi hárman ugyanis szoros és összetartó társaságot alkottunk, és minden érdeklődő számára egyértelművé tettem, csak 3in1 konstrukcióban gondolkodom, tehát akit idegesít a korai csivitelős ébresztő vagy a szétszóródó alomforgács, annak bizony fel is út, le is út.
Szerencsére Ő magától értetődő természetességgel fogadta ezt a helyzetet, és amikor beköltöztem a lakásba, egyik kezemben a nyusziketreccel, másik kezemben a papagájkalitkával, a hármas észrevétlenül alakult át négyessé, a Nagyobbik születésével pedig ötössé, és éveken át így is éltünk, mígnem a nyuszink - a házba történő átköltözés előtt néhány nappal - át nem surrant abba a másik, ismeretlen világba.

Nem választottunk helyette másikat. Nem tudom, pontosan mi a nyuszik titka, talán az örökké mozgó orrocskájukban rejlik, vagy azokban a hosszú fülekben, a puha bundában? Nem jöttem rá soha, de amikor csak megláttam egy nyuszit, a torkomat mindig összeszorította valami.

Aztán a Nagyobbik hetedik születésnapja előtt nem sokkal telefonált az egyik barátnőjének anyukája, azt mondta, nemrég születtek náluk törpenyuszik, és az egyiket ajándékba adnák a kislányunknak, ha úgy gondoljuk.... 
Úgy gondoltuk. Illetve az igazság az, hogy én gondoltam úgy, Neki pedig elég volt csak egy pillantást vetnie rám, amikor elmentünk titokban kiválasztani a nyuszit. Persze szigorúan csak arról beszéltünk, a Nagyobbiknak vajon melyik fog a legjobban tetszeni, hiszen az ő ajándéka, az ő nyuszija lesz, mi majd csak segítünk az ellátásában, ha szükséges. De közben mindketten tudtuk, ez a nyuszi elsősorban mégsem a kislányunk ajándéka lesz...
És azon az estén, amikor megérkezett, elég volt csak egyetlen pillantást vetni rá, és tudtam, mostantól megint lesz egy nyuszi a szívemben - más, mint az előző volt, de közben mégis valahol ugyanaz, mozgó orrocskájával, hosszú fülével, puha bundájával.
Amikor esténként kiveszem a ketrecből, köszönetképpen mindig megnyalogatja a kezemet. Máskor addig döfköd az orrával, amíg meg nem simogatom - de van, hogy csak ülünk együtt csendben a kanapén, és töprengünk nyuszi- meg emberdolgokon... Ilyenkor az egész nap rohanása valahogy elsimul, kitisztul, és egy pillanatra csak ketten vagyunk a nyugalom apró szigetén - a nyuszi és én.








24 megjegyzés:

  1. Jajj de szép ez az írás :) !!!!

    VálaszTörlés
  2. Úgy örülök, hogy rátaláltam a blogodra! Az ötleteiden csak ámulok, és miattad elkezdtem gyűjteni a WC-papír gurigákat. :D Férjem nem annyira volt elragadtatva, de majd megszokja.
    Nagyon édes a nyuszi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajaj, de mennyire, hogy megszokja! Az enyém tudna erről hosszasan mesélni, de általában inkább magában tartja :-)

      Törlés
  3. Csatlakozom Edit véleményéhez...késő reggeli öröm,feltöltős mint mindig:)

    VálaszTörlés
  4. Hüppögős nagy-nagy mosolygós szeretetérzés - köszönet ma is :) Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett...

      Törlés
  5. Megkönnyeztem ezt az írást... Nagyon odavagyok az állatokért, de valamiért a sors egy ellentétes érzelmű párral lepett meg. :-( Így nincs állatkánk, de a kisfiammal az összes barátságos cicust-kutyust megsimogatjuk. :-)))
    Remélem ez a nyuszi - a nevét nem említetted - sokáig megörvendeztet benneteket a társaságával!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hátha meg tudjátok egyszer puhítani, nagyon-nagyon szorítok hozzá! Én is remélem, igyekszünk vigyázni rá, gondosan etetni-itatni, és leginkább nagyon szeretgetni...

      Törlés
  6. Nagyon jólesett a soraidat olvasni, olyan szívet-lelket melengető! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nyusziságról csak így lehet írni :-)

      Törlés
  7. Szia!
    Mostanában több helyről hallom,hogy nyuszi a házi kedvenc.Mi a helyzet a szobatisztasággal?Nevelhetők?Nem harapott meg soha?Annyira bájos állat,megértem,hogy mindenki rajong érte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon egyszerűen és gyorsan szobatisztaságra nevelhetők a nyuszik, úgyhogy semmilyen nyomot nem hagynak ketrecen kívül. Kislány nyuszink van, így aztán semmilyen szaga sincs, és harapni esze ágában sincs, még sosem történt ilyen :-) Szerintem ideális, kedves, szelíd és barátságos lakótárs, éppen olyan, mint amilyennek látszik :-)

      Törlés
  8. Hát lehet titeket nem szeretni? Ezek a történetek... :-) Mi épp tegnap 9. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, nem lehet :-) Ó, akkor Isten éltessen benneteket, még ezer év boldogságot kívánok nektek, nagy-nagy szeretettel! Készült esetleg valami gyönyörűséges torta ebből az alkalomból...? :-)

      Törlés
    2. Köszönjük! :-) Nem, nem, helyette cukrászdáztunk. :-))

      Törlés
    3. ...és bár biztosan nagyon-nagyon jól éreztétek magatokat, megállapítottátok, hogy azért Te sokkal finomabbakat készítesz... :-)

      Törlés
  9. Jéééé....Idén júliusban kaptak nálunk is a "gyerekek" nyuszit. Azzal, hogy amíg nyáron a Balatonon vagyunk, velük van, ősszel pedig befogadják majd a kedves emberek, ahova lovagolni járunk. Nyakunkon az ősz, és apukám már barkácsolja neki a bélelhető ketrecet, betáraztuk a nyuszi almot, mert a nyuszi bizony velünk jön :) A lépés nagyon logikus, szeptemberben kezdi a kisfiam az óvodát, én visszamegyek dolgozni, a lányom középső csoportos lesz, pont egy nyuszi hiányzott, hogy ne unatkozzunk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És mindezek ellenére nagyon jó és szép lesz az ősz a nyuszival, ezt biztosra tudom mondani :-)

      Törlés
  10. jaj, nagyon édes! talán egyszer nekünk is lesz... :) mi épp tegnap lettünk egy évesek, de már 11 éve tart a szerelem :)

    VálaszTörlés
  11. Drága Levendulalány, nem gondolkoztál még el azon, hogy esetleg könyvet ír?
    Ha netán akkora szerencsém lenne akkor kérlek mindenképpen értesíts. Előre is köszönöm :)
    Komolyra fordítva a szót. Gyönyörű történet hasonló módon megfogalmazva :)

    VálaszTörlés
  12. De jó ezt olvasni, nekem is van nyuszim, úgyhogy minden szavadat meg tudom erősíteni! ^^ (Még azt a részt is, ami a nyuszitól való szomorú búcsúzást illeti, nekem is volt benne részem.)
    Sok-sok ugrándozáson való viháncolást a nyusszhoz, ha jól sejtem, akkor te sem tudsz neki ellenállni olyankor! :)

    VálaszTörlés
  13. A barátnőmnek is nyuszija volt, amikor elment megsirattuk. Nagyon szerethető kis lények. Köszönöm az írásodat!
    Nerzsi

    VálaszTörlés