2012. február 6., hétfő

Karkötők vécépapír-gurigából


A tegnap délelőttöt persze kint töltöttük a szabadban. Mindannyian jó melegen felöltöztünk, aztán először is kimentünk a kertbe, ahol mindenféle havas mulatságokat rendeztünk. Utána eltakarítottuk az autóbeállónkról a havat, ebben jól ki is melegedtünk, mert elég sok méter... Aztán elővettük mind a két szánkót, egymás mögé kötöttük őket. Az egyikre a Kisebbik ült, a másikra a Nagyobbik, és ezzel a rögtönzött "hóvonattal" nekiindultunk egy jó kis szánkótúrának.

Szerencsére olyan helyen lakunk, ahol az utca végére kisétálva máris végeláthatatlan mezők várnak minket... szerintetek is a legjobb szűz hóban gázolni? Én nagyon szeretek, úgyhogy most aztán volt is alkalmam ezt gyakorolni, keresztül-kasul jártunk a vidéken, és még másoknak is maradt bőven. :-) Készítettünk hóangyalt és hószíveket, a patakba hógolyókat eresztettünk le a hídról, aztán néztük, ahogy lassan olvadva tovább úsznak, és hosszú-hosszú perceken keresztül csodáltuk áhítatos csendben a fekete kesztyűmön sorakozó csodálatosan szép hópelyheket és jégkristályokat... pedig tudjátok, hogy legszívesebben autogramot kérnék a tavasztól az emlékkönyvembe, annyira rajongok érte, de ez a hó... azért ez jó. :-)  

Több órán át kint mulattunk. Ezekben a nagy havakban mindig az a legnagyszerűbb, hogy mindenkiből előhozza a gyereket... de hát ki is tudna ellenállni ennek a nagy-nagy fehérségnek? Csak azt sajnáltam egyedül, hogy ebből a hóból most nem lehetett hóembert építeni, igazi cukorhó volt, puha és csillámokra omló, nem ropogó, csak finoman süppedő - de most ez is tökéletes volt.

És azért persze továbbra is teljes erőbedobással várom a tavaszt, de nem bánom, ez a hó azért maradhat még egy kicsit... összebarátkoztunk ma nagyon. :-)

Délután aztán éreztem is, hogy a délelőtti móka és a hideg kiszívta belőlem az erőt, de persze  a gyerekek azért lelkesen pörögtek még ebéd után is, úgyhogy muszáj volt valami egyszerű, de lefoglalós dolgot kitalálnom nekik. Ugyan egy lányos elfoglaltság mellett döntöttem, a Kisebbik is teljes lelkesedéssel vett részt a dologban, úgyhogy a kissrácok is simán befűzhetők erre, úgy tűnik :-)

Nagyon egyszerű dologba kezdtünk: vécépapír-gurigából gyártottunk karkötőket, a következőképpen: először is csíkokat vágtunk mintás papírokból, kb. egy cm széleseket, de persze vonalzóhasználat nélkül.






Aztán fogtunk egy vécépapír-gurigát, és felvágtuk négy darabra.





A papírcsíkokból kb. 5 cm hosszú darabokat vágtunk, és ezeket egymás után elkezdtük felragasztani a gurigakörre, úgy, hogy a csíkok közepére kerüljön maga a guriga.
A csíkokat úgy ragasztottuk, hogy egy picit mindig fedjék az előző csíkot. 








A papírcsíkok végeit behajtottuk, és ragasztóval a guriga belsejébe rögzítettük.
Ezt addig folytattuk, amíg be nem borítottuk így a csíkokkal a gurigát.





Az utolsó végeket is beragasztottuk, és ezzel készen is lett a gurigakarkötő. Az én kicsijeimnek nagyon tetszett a dolog, és még a fotók elkészülte után is számos darabot legyártottak, nagyon jól ment nekik :-)

Ha esetleg tartósabb használatra terveznénk a karkötőket, hobbilakkal át is lehet őket kenni (főleg hogy úgy még igazibbnak néznek ki), de így is teljesen megfelelnek. A guriga tartása miatt nem kell a karkötőkre semmilyen záróelem, ha ráhajtjuk a gyerekek kezére, szépen megőrzik a formájukat, és persze könnyen le is vehetők, ha már nincs rájuk szükség.

Ez még egy kislányos zsúron is kellemes elfoglaltság lehet, mert nagyon gyorsan elkészülnek, viszont jól lekötik a gyerekeket. Fiúknak pedig lehet halálfejes-kalózos-sötét színes verziókat készíteni :-)











8 megjegyzés:

  1. :)))) nagyon jó ötlet! Évi, Te hogy csinálod hogy a gurigák felülete ilyen szép és nem marad rajta az utolsó darabka vécépapír a ragasztóval együtt??

    VálaszTörlés
  2. :-) Ez sajnos csak a vécépapír-gyártókon múlik, és mindig zsákbamacska, hogy tesznek rá ragasztót, vagy sem... úgyhogy a ragasztósokat csak olyanra lehet elhasználni, amikor nem festjük, csak bevonjuk valamilyen papírral a gurigát. De már kitapasztaltam, melyik márkájú vécépapíroknál nincs ragacs a gurigán, csak az ismeretleneknél nyúlok néha mellé :-)
    Gyönyörű hajnalt kívánok Neked :-)

    VálaszTörlés
  3. Jaj, igazán csajos mulatságnak tűnik ez! Fel is írom a szülinapi buli programpontjai közé, mert hamarosan nagyszabású gyerekzsúrral kell nekem is előállnom! :)
    Köszi az ötletet!

    VálaszTörlés
  4. Zseniális, már elkezdtem gyűjteni a gurigákat, végre fel is tudom őket használni! ^^

    VálaszTörlés
  5. Jaj most meg én irigyellek de úgy de úgy!!!Nálunk nem is esett hó:((Na jó most hazudok,pár órája szállingózik itt is de épphogy csak meglátszódik az út mentén...félek ebből sem lesz szánkózás:(

    A karkötők nagyon szépek lettek,imádom a vidám-színes papírjaidat:)

    VálaszTörlés
  6. Hvivko, akkor hasonlóak a céljaink, nálunk is hamarosan szülinapi zsúr lesz a Nagyobbik tiszteletére, úgyhogy lassan el kell kezdenem komolyabban készülni :-)

    Mónika, köszönöm :-)

    Angel, a guriga egy kincs, bármire fel lehet használni, imádom :-) Ha egy kicsit visszább lapozol a blogon, nagyon sokféle gurigás ötletet találsz, és hamarosan jövök egy nagyobb lélegzetvételű gurigás dologgal is!

    Csigaszabo, ennek örülök :-)

    Hajnoc, hááát, itt meg annyi van, mint máskor egész télen :-) Mondjuk nagyon jó mulatság hétvégén, ez tény, de ilyenkor munkanapokon azért cserélnék veled simán, a tiszta utakat jobban szeretem :-)
    És igen, mostanában le sem tudok kattanni a papírjaimról, már úgy kell ügyeskednem a bejegyzésekkel, hogy ne folyton mintás papíros szövegeket kelljen olvasnotok :-)

    VálaszTörlés