2011. november 7., hétfő

Télapók egy nagy ijedtségre


Ma Gödöllőre mentünk. Erzsébet királyné kedvenc helye szerencsére nincs túl messze tőlünk, gyakran járunk errefelé, és most különösen kíváncsiak voltunk, hogy fest a kastély és a kertje a felújítás után.
Gyönyörű lett. 3 órát töltöttünk el a kastélykertben, ebből 2,5 fél óra színtiszta avarmulatsággal telt. Számtalan levélangyalt készítettünk (ugyanaz, mint a hóangyal, csak avarral), rengeteg sárga és narancsszínű levelet dobáltunk a levegőbe, hatalmas levélkupacokat hordtunk össze és bebújtunk alá, a kicsik vagy százszor legurultak a dombokról, bújócskáztunk az öreg, széles fák mögött, szóval, fényesen mulattunk mindannyian.

Már éppen indultunk volna haza, amikor beütött a katasztrófa. A Kisebbik imádja A kis királylány című mesét, úgyhogy nemrég süthető gyurmából elkészítettem neki a főszereplőt. Mostanában mindenhová a kis királylánnyal ment, úgyhogy hozta persze Gödöllőre is. És amikor indultunk haza - nem volt a kezében.

Nekiálltunk keresni, persze, de egy legalább 50-70 méter átmérőjű kört kellett átfésülnünk, ahol minden négyzetcentiméteren térdig ért az avar - reménytelen feladat volt. Persze, nem találtuk meg, pedig már mások is segítettek keresni a kis királylányt. Elindultunk hát haza, meglehetősen elkeseredve - a Kisebbik konkrétan üvöltött. Torkaszakadtából. A békés kastélykertbeli sétaidejüket töltő nénik borzalommal néztek rá, a fiatal párok abbahagyták a csókolózást, és úgy általában, szerintem még a Parlamentnél is hallották.
Szóval, a Kisebbik üvöltött, és ehhez még le is cövekelt útközben. Nem volt nehéz a magas c-k és magas d-k között kihüvelyezni a lényeget: kis! királylány! kell! megkeressük! most! nem! haza!
Próbáltunk a lelkére beszélni mindenhogyan. Észérvekkel (túl nagy a terület, túl sok az avar, képtelenség megtalálni), megvesztegetéssel (eszünk csokitortát a kávézóban?), pótlás beígérésével (otthon gyurmázok másikat, jó? NEEEEMMMM!!!!), erővel (felvettük és vittük), de minden hiába volt. Szívet tépően ordított.
Olyan tíz perc elteltével Ő volt az, aki megelégelte a dolgot. Megvillant a szeme, megfordult, és mivel a nyolc év, az nyolc év, a hátáról is le tudtam olvasni a gondolatokat. "Azt a ............., megyek, és megkeresem azt a ......... királylányt, abban a ............... avarban, akármennyire ......... sok idő kell hozzá, ................., ........................., .......................!!"

Hát mentünk, keresni, újra... mi hárman szisztematikusan fésültük át az avart, Ő elindult más irányba. Kerestük, de tudtam, kvázi a lehetetlenre vállalkozunk.
És negyedóra múlva egyszer csak odakiáltott nekünk.... odanéztünk, és alig hittük el, de megtalálta azt a ......... kis királylányt, abban a leírhatatlanul sok avarban. A Kisebbik szinte sírt boldogságában, mi meg csak összeölelkeztünk.

Hazafelé beültünk a kedvenc kisvendéglőnkbe, mert úgy éreztük, az alkalom megérdemli az ünneplést. És persze azért is, mert azt éreztem, egy ekkora trauma után semennyi erőm sincs ahhoz, hogy főzzek valamit. :-)


Viszont mivel ahhoz mindig van kedvünk, hogy alkossunk valamit, elővettem a szekrény tetejéről a múltkor formázott és azóta ott száradó agyagfigurákat. Valahol láttam régebben ehhez hasonló (csak persze sokkal szebb) szobrocskákat, és azóta raktározom a fejemben a képet - most jött el az ideje, hogy nyugalomterápiaként kifessük a figurákat. Szerencsére az ecsetet még elbírtuk a nagy megrázkódtatás és a degeszre evés után :-)


Ilyenek kis agyagfigurákat készítettem valamikor hetekkel ezelőtt:





Volt idejük jól kiszáradni. :-) És hát persze, hogy kis télapókat festettünk belőlük... Csak akrilfesték kellett hozzá, illetve száradás után egy fekete alkoholos filctoll.

Mindenesetre ezekből legalább van kilenc, úgyhogy ha a Kisebbik megszeretné valamelyiket, és aztán elhagyná valahol, talán kisebb traumával megúsznánk a dolgot :-)

















24 megjegyzés:

  1. Nahát!, de minden jó, ha a vége jó! :))) Úgy látszik, ilyen történet minden családban előfordul! :)))
    A mikik nagyon aranyosak, és van belőlük bőven! :)

    VálaszTörlés
  2. Ismerem a "lehetetlen pedig nincs" èletérzést;) abszolút tudok azonosulni vele... A mikik nagyon cukik lettek:)

    VálaszTörlés
  3. De cuki, kitartó gyerkőc! Jól nevelitek, nincs lehetetlen! :-) Nagyon jók lettek a figurák, de nem kellett volna egyformára csinálni őket, biztos ami biztos? :-)

    VálaszTörlés
  4. Csilla, igen, a gyerekek már csak ilyenek, ha megszeretnek valamit, az jól meg van szeretve... De még mindig romokban vannak az idegeim :-)

    Vianne, őszintén, én már feladtam volna, szerencsére Ő nem ilyen :-)

    Katuci, de lehet... de gondoltam, kilencből nem fog tudni egy konkrét kedvencet választani :-) Ó, igen, a kitartásból nincs hiány, sőt, szívesen juttatnék belőle másnak is, egy ilyen kicsi fiúnak ennyi túl sok :-)

    VálaszTörlés
  5. Aranyos a történet... Én nagyon kíváncsi lettem a kis királylányra :) A mikulásaidat pedig imádom! Mennyi minimum idő kell az agyag száradásáig?

    VálaszTörlés
  6. Jó kis sztori,erre a kirándulásra biztosan fogtok emlékezni még év(tized)ek múlva is:))
    A Mikik cukik nagyon!!!

    VálaszTörlés
  7. Jaj, a sztori rém ismerős (7-es busz kontra plüssnyuszi) és megértem az elkeseredést mindenki részéről.
    A Mikulások zseniálisak!!!!!

    VálaszTörlés
  8. Fxtina, a kis királylányt inkább nem mutatnám meg, mert elég nyamvadtra sikerült eleve, plusz már vagy nyolc helyen le van törve belőle ez-az, de a Kisebbik mégis szerelmes bele :-)
    Az agyag száradásához ilyenkor 3-4 nap szokott kelleni, de a lényeg, hogy sehol ne láss már rajta nedves foltot.

    Latinka, az biztos, meg még a rémálmaimban is elő fog jönni :-) Köszi szépen!

    VálaszTörlés
  9. Julcsi, na ez az, az ilyesmi hihetetlen trauma tud lenni... jaj, meglett valahogy a nyuszi...?

    VálaszTörlés
  10. Örülök hogy jól végződött a történet:-))A mikik pedig zseniálisak-gyönyörűek!Már meg sem lepődöm...akárhányszor benézek hozzád tudom hogy mindig egy újabb csoda vár:)Köszönöm!!!!

    VálaszTörlés
  11. Nagyon szuper lett az oldalad Drága Levendulalány! Olvasóid gyakran dícsérnek TELJES JOGGAL a sok gyönyörű alkotásodért, amelyek persze nekem is nagyon tetszenek, de ami még ennél is lebilincselőbb számomra, az a kedves, eredeti és elegáns stílus ahogy mindezt elmeséled nekünk. Élvezet az olvasás és szépek a fényképeid is. Gratulálok.

    VálaszTörlés
  12. Hát ez szuper! A történet is (így hepienddel), meg a mikulások is!
    Csudaédesek!!!

    VálaszTörlés
  13. Hajnoc, igen, nekünk is nagy megkönnyebbülés volt... Köszönjük a mikulások nevében is :-)

    Névtelen, köszönöm nagyon-nagyon ezt a sok kedvességet!

    Csigaszabo, örülök, hogy tetszettek :-)

    VálaszTörlés
  14. szuperek! a történet is! nagyot alkottál nem vitás már megint! :)

    VálaszTörlés
  15. Szia! Nemrèg talàltam rà a blogodra, tetszik ahogy ìrsz, ès nagyon szèpeket kèszìtessz. Szerinted ezeket a miki figuràkat el lehet kèszìteni sò-liszt gyurmàbòl is?

    VálaszTörlés
  16. Szia, Blossom, köszönöm! Persze, legfeljebb a sipkákat nem lehet ilyen kunkorira készíteni, mert a só-liszt gyurma nehezebb, és lehúzná, de csúcsos süveget biztosan lehet ebből is készíteni!

    VálaszTörlés
  17. Akkor majd megpròbàlom, mert ezek nekem nagyon tetszenek. Nincs valami nagy kèzügyessègem,de szerintem ez mèg nekem is menne:)

    VálaszTörlés
  18. De örülök, hgy happy-end lett a vége. Férjedet pedig ismeretlenül nagyon megszerettem :-), azt hiszem én is ugyanígy reagáltam volna..hogy addig nem megyünk haza, míg meg nem lesz.

    A kis manókért pedig akár pénzt is adnék..tényleg nem árulod őket? Kevés az esélye, hogy ilyeneket gyártsak pedig őrülten tetszenek, el tudnám képzelni őket a kandalló tetején.
    Megint lenyűgöztél!

    Ági

    VálaszTörlés
  19. Hát ezekért nagyon oda vagyok! Annyira bájosak, ezt én is megpróbálnám! Agyagom nincs, de levegőn száradó gyurma van. Azt is lehet kunkorítani? Kb. hány cm átmárőjű az alja, és milyen magasak ezek a karácsonyi manók? Köszönöm: Szné Erika
    (Amióta idetaláltam minden nap nagy izgalommal jövök a blogodra, gratulálok, csak így tovább!)

    VálaszTörlés
  20. Blossom, biztos vagyok benne!

    Ági, ha ismernéd, még jobban szeretnéd :-) De kedves vagy, hát őszintén szólva még nem gondoltam arra, hogy áruljam őket... szerintem kitalálunk más megoldást :-)

    Szia, Erika! Köszönöm szépen... a levegőn száradó gyurma szerintem teljesen megfelel ehhez, azt biztosan lehet kunkorítani. Lemértem neked a figurákat, kb. 11-12 cm magasak, az aljuk pedig 4 cm átmérőjűek.

    VálaszTörlés
  21. Válaszok
    1. Hát, nekünk is elmondhatatlanul emlékezetes :-)

      Törlés