2011. november 4., péntek

Mézeskalács-figurák, de csak majdnem


Már meséltem, hogy a karácsonyfánkra mindig kerül sok-sok mézeskalács. Ez egy fix program szokott lenni az ünnep előtt, összegyűlünk a barátnőimmel, és valami borzalmasan hatalmas mennyiséget sütünk meg, hogy jusson mindannyiunknak, mindannyiunk családjának és mindannyiunk barátainak. Általában délután kezdjük, és tavaly például hajnali 3-kor fejeztük be - gondolom, ez sokat elárul a darabszámról. :-) De már nagyon jól tudjuk futószalagon nyomni a dolgot, egyikünk nyújt, szaggat, gyúr, másikunk beteszi sütni, mázat kever, papírtölcsért gyárt, kiveszi a sütőből, egy harmadik nonstop díszít és így tovább.
Ezért aztán mire eljön a karácsony, a fánkon sok-sok szépséges mézeskalácsdísz van.

...illetve lenne. Mert abban a pillanatban, hogy a Kisebbik megpillantja a feldíszített karácsonyfát, csak annyit rikkant, "mízesskaláccs!!!" (valószínűleg ilyenkor stílusosabbnak találja a tájszólást), és szorgos miniterminátorként elkezdi irtani a mézesfigurákat. Először is teletömi hörcsögmódra a száját tíz-húsz figurával, egészen addig, míg a gyerek szája szélesebb lesz, mint amilyen magas ő maga, aztán géppuskasortűzre emlékeztető ropogással secperc alatt felőrli a belül felhalmozott készletet, de közben már szedi le a következő adagot.

Tavalyelőtt sokkolt le először minket ezzel a látvánnyal. Tavaly szörnyen rutinosnak képzeltem magam, és ravaszul félretettem két tepsinyi mézesfigurát, amivel visszapótolni gondoltam a felhabzsolt díszeket a fán. És amint a fánk optikai hátrányba került a hiányzó mézesek miatt, már nyúltam is a konyhaszekrénybe a bespájzolt készletért.
Ám mivel ahhoz én elég korán még sosem tudtam felkelni, hogy a Kisebbik eszén túljárjak, kiderült, hogy addigra ő már rég felfedezte a konyhaszekrény aljában az eldugott dobozt, amibe a két tepsinyi mézest rejtettem, suttyomban kiette mindet, és mindössze azok a fonaldarabok voltak szépen egymás mellé fektetve a doboz alján, amelyeket csinosan a figurákra kötöttem a bespájzolás alkalmával, hogy csak gyorsan fel lehessen tenni a pótlást a fára....

Okultam a dologból.
1. Azért persze továbbra is sütök mézesfigurákat, fel is tesszük a fára, akármilyen tiszavirág-életűek is lesznek, mert hát mézeskalácsdíszek kellenek, pont.
2. Valószínűleg a pótlást is félre fogom tenni ugyanígy, de kulccsal zárható dobozba fogom tenni. (Ha a hírekben hallotok egy négyéves kisfiúról, akit lefüleltek a rendőrök álkulcskészítés közben, ne legyen kétségetek, ki az...)
3. Mivel azonban ismerem a Kisebbik beogadóképességét, tudom, hogy a pótkészlet is kb. 24 óráig fog időzni a fán, ezért arra gondoltam, a harmadik kört már nem igazi mézesekkel fogom feltölteni, így talán még Vízkeresztkor is lesznek mézesdíszekre emlékeztető figurák a fánkon. :-)
Úgyhogy úgy döntöttem, agyagból készítem el a 3. körös mézeseket, és elkezdtem gyakorolni a díszek gyártását.


Amire szükség volt a hamis, de legalább tartós mézesfigurákhoz: egy adag agyag, sodrófa, kiszúróformák, szívószál, barna akrilfesték, fehér üvegmatrica-kontúrfesték vagy fehér üvegfesték-kontúr.


Nyújtsuk ki az agyagot nem túl vékonyra.





Szúrjuk ki a formákkal. Fúrjunk rá lyukakat (de legalább egyet a felakasztáshoz) egy szívószál segítségével. A figurákat tegyük szellős helyre száradni - nálunk a teraszon két nap alatt lettek készen.





A barna akrilfestékkel fessük ki az agyagfigurákat.





Végül pedig száradás után a kontúrfestékkel fessünk rá mintákat.




Lehet tenni karácsonyfára, adventi koszorúra, de ajándékcsomagoláshoz is jó (írjuk rá a megajándékozott nevét a kontúrfestékkel), gasztroajándékok ráakasztható feliratának is egyedi megoldás, és még sok más célra alkalmazható díszek lesznek belőlük.

Ez persze egy teljesen hétköznapi ötlet, előttem is rengetegen megvalósították, de a többség alighanem tisztán dekorációs célból tette, és nem azért, mert egy mézeskalácsfüggő kisfiúval áldotta meg a sors. :-) Igaz, így is biztos vagyok benne, hogy néhánynak a sarka hiányozni fog, mert a Kisebbik nem az a feladós típus, de azért remélem, a nagyja megmarad. :-)


14 megjegyzés:

  1. :)Ez nagyon édes sztori.
    Karácsony ide vagy oda, mi gyakran csinálunk mézeskalácsot év közben is, pillangó, virág, nyuszi és egyéb jópofa alakokból. Legfeljebb nem cukormáz kerül rá, hanem csoki:)

    (Örülök, hogy felfedeztem a blogodat. Szeretem!)

    VálaszTörlés
  2. Az én fiam tavaly hasonló tempóban tüntette a mézeseinket, szedte a fáról másfél évesen. De pótdobozzal még nem próbálkoztam :-)

    Nem túl nehezek ezek a díszek, nem húzza le nagyon a fa ágát ?

    VálaszTörlés
  3. Szia, Julcsi! Én minden szó igaz belőle :-) Nálunk a figurás mézes valahogy olyan karácsonyi dolog, év közben inkább puszedlifélék készülnek, pedig tényleg nem csak karácsonykor lehet sütni.
    Örülök, hogy így érzed, köszönöm :-)

    Szepek, már másfél évesen? Én már látom, hogy hamarosan szükség lesz a pótdobozra :-)
    Nem, sőt, nagyon könnyűek. Nedvesen persze még megtévesztően nehéz az agyag, de kiszáradva könnyűek lesznek. Szerintem olyan 3 mm vékonyra érdemes nyújtani, és úgy lesz tökéletes.

    VálaszTörlés
  4. Pár hete fedeztem fel a blogodat, és azóta folyamatosan lesem, hogy milyen ötlettel állsz elő! :)
    Bevallom őszintén nem szeretem a mézeskalácsot, ezért nem is készít(ünk)ek itthon. Viszont ez az ötleted annyira megfogott, hogy muszáj lesz nekem is csinálni ilyen karácsonyfadíszeket! :)

    VálaszTörlés
  5. Titi, ennek nagyon örülök, köszönöm, hogy megírtad :-) Biztosan szépek lesznek!

    VálaszTörlés
  6. Kb. egy hete járok hozzád, és meg kell mondanom teljesen le vagyok nyűgözve. Hihetetlen milyen ötletes és szuper dolgokat hozol nekünk. Kedvencem a kovácsoltvas kép papírgurigából:) Gratulálok a blogodhoz és a tehetségedhez és nagyon várom a többi ötletedet!

    VálaszTörlés
  7. Ez a bejegyzésed most felvidította a napomat,köszönöm!:)
    Nálunk is a mézeskalács a sztár.Még a felnőtt-nagyoknál is..)
    Azért szólj a Kisebbnek,nehogy a fogászaton kelljen töltenetek az ünnepeket.Mondd neki,hogy előtte szaglássza meg.:)

    VálaszTörlés
  8. Annyira szeretem a kis sztorijaidat! :-) Reméljük, nem azzal lesznek a hírekben, hogy agyag mézeskalácsot ettek!
    Ez annyira tetszik, hogy remélem, sort tudok rá keríteni Karácsony előtt. Piros festékkel is biztosan jópofák lennének.

    VálaszTörlés
  9. Mézeskalács, köszönöm a kedvességedet! Igyekszem még sok-sok ötletet hozni, az ilyen szívből jövő visszajelzések nagyon nagy energiát adnak hozzá...

    VálaszTörlés
  10. Mammka, igyekszem a helyes irányba terelgetni a kis megátalkodottat, de mit mondjak, nem könnyű feladat :-) A szaglászást mondom majd neki, de félek, hogy nem sok eredményt fogok elérni egy olyan kisfiúnál, aki papírt is rendszeresen fogyaszt :-)

    VálaszTörlés
  11. Katuci, köszi :-) Hát nagyon remélem én is! A piros is nagyon jó ötlet, és most jutott eszembe, hogy fehérrel-arannyal is szép lehet!

    VálaszTörlés
  12. A mézeskalácssütés nálunk is karácsony előtti program, bár inkább a hangulata miatt, nálunk nem fogy ilyen gyorsan. Lehet, hogy a te recepted jobb lehet... :)

    A történet nagyon kedves, szinte magam előtt látom a kis lurkódat teli szájjal... édes lehet, szó szerint.
    Az agyagdíszek pedig gyönyörűek, de nem tudom, hol lehet agyaghoz jutni sajnos.

    VálaszTörlés
  13. Medolin, talán nem is receptfüggő, elég hozzá egy extrémül édesszájú kisfiú :-) Agyagot kézműves boltokban, webáruházakban lehet venni, de én például a Corában szoktam venni, ott mindig van, néha még az Auchanban is. De persze sima só-liszt gyurmából is elkészíthetők a díszek (igaz, nálunk a Kisebbik azokat is simán megeszi :-) ).

    VálaszTörlés
  14. Hat hogy itt mennyi remek.dolog van... nem is tudom melyiket vegyem elore. De azt hiszem ezzwl kezdunk, erre meg a fiuk is kaphatok :)
    Aztan jon a tobbi...
    ...hogy en erre a blogra miert csak most jutottam el ?! :)

    VálaszTörlés