2011. november 1., kedd

Libegőzés szilvás-mandulás pitével


A legkedvesebb évszakom az ősz. Persze, a többiben is rengeteg gyönyörűség van, de mindig, amikor beköszönt az igazi ősz, a színek hihetetlen tobzódásával, amikor már vastag pulóverekbe lehet bújni, és amikor a gyerekek orrát-arcát hidegre, pirosra és illatosra csípi a levegő, miközben a délutáni nap még utoljára ad egy kis gyengülő melegséget - ilyenkor mindig újra és újra ráébredek, igazán az őszben vagyok otthon.

Amikor a barátaink javasolták, hogy menjünk egy nagyot kirándulni az erdőbe, rögtön elfogott a bizsergés, tudjátok, amikor már előre lehet sejteni, hogy gyönyörű dolgokat fogunk látni... a libegővel mentünk, ami az összes gyereknek újdonság volt, sőt még a felnőttek némelyikének is, úgyhogy nagy-nagy tetszés övezte az utat felfelé, egyrészt a nem hétköznapi közlekedési mód miatt, másrészt pedig a látvány miatt.

A fák egyszerűen elmondhatatlanul szépek voltak. A sárga-narancssárga összes árnyalata ott ragyogott alattunk, némelyik fa pedig olyan vörösen izzott, mintha lángra kapott volna... mögöttünk-alattunk a város a millió házzal, tényleg olyan látvány volt, hogy minden szó bennünk rekedt. Nem tudom, meddig jár még a libegő a téli szünet előtt, de ha tudtok, menjetek el... emlékezetes élmény így ősszel.

Felsétáltunk a kilátóba is, persze, aztán lefelé indulunk. Sikerült egy olyan ösvényt választanunk, amit félig megevett az idő vasfoga, úgyhogy néhol csúszva jöttünk lefelé, de a kicsik nagyon élvezték a kalandot. Közben ránk is esteledett, ez duplán izgalmas volt... jó hosszú lett a lefelé út, úgyhogy nem volt rossz döntés, hogy reggel sütöttem három tepsi pogácsát, mert mind elfogyott, mire leértünk. :-)

Hazafelé még beugrottunk a Daubnerbe (a kicsik megehették az idei utolsó utcai fagyijukat :-) ), aztán otthon folytattunk a barátainkkal az erdőben félbehagyott beszélgetést. Szóval, nagyon szép nap volt, és ezt csak megkoronázta az a szilvás-mandulás pite, ami ránézésre is csupa-csupa ősz, és amiből senki sem tud egy szeletnél megállni... de miért is kellene? :-)

A pite mellé pedig ideteszem az egyik kedvenc zenémet is, ami éppen a libegőzéshez illik. Boldog színes őszi napokat mindenkinek! :-)


Szilvás-mandulás pite

Hozzávalók:

A tésztához:
17 dkg liszt
12 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 csapott teáskanál őrölt fahéj

A szilvás töltelékhez:
80 dkg szilva
10 dkg porcukor
1 evőkanál őrölt mandula
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1,5 teáskanál mandulaaroma
2 marék egész mandula

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, és kibélelünk vele egy hullámos szélű gyümölcstortaformát.
A szilvát kimagozzuk, nyolcadokba vágjuk, és hozzákeverjük a töltelék többi hozzávalóját. A tésztát beborítjuk a szilvás töltelékkel.
Sütőbe tesszük, 45 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni teljesen, ezután szeletelhetjük.











7 megjegyzés:

  1. Milyen szívmelengető tud lenni az ősz, pedig jön a lehűlés. Jó kaland lehetett, a Daubnerért irigykedem, de főleg a pitéért! :-)

    VálaszTörlés
  2. Igen, igazán jó kaland volt... Tényleg jön a lehűlés? Nem örülök, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon fázós vagyok, meg ez az ősz olyan szép így napsütésesen :-)

    VálaszTörlés
  3. Két közlekedési eszköz van Budapesten, amin minden évszakban menni kell. Az egyik a Bringó hintó a Margitszigeten, a másik a Libegő. Utóbbi sajnos nem mindig közlekedik, nagy szélben és fagyban, hóviharban pl. nem, így érdemes érdeklődni előtte ha bizonytalanok vagyunk.
    És hogy miért? Hát, mert mindkét módon élmény találkozni az évszakok által okozott változással, a fákkal, erdővel, bokrokkal, virágokkal vagyis a természettel. Legalábbis mi így szoktuk.
    A szilvás pitét kipróbálom, szinte a számban éreztem az ízét, miközben olvastam a receptet.

    Ölel,

    Ági

    VálaszTörlés
  4. Akkor kipróbáljuk a Bringó hintót is, az eddig még kimaradt... Én azt hittem, a libegő nem jár télen, de akkor ezek szerint igen, csak szélsőséges időben nem? Köszi a tippet, Ági, akkor megnézzük majd csendes télies időben is a tájat fentről...

    VálaszTörlés
  5. Szia! Egyszeruen imadom a blogodat! Ez a legcsodalatosabb blog amivel valaha talalkoztam!
    Latatlanban is sok-sok puszit kuldok! Emese

    VálaszTörlés
  6. Szia, Emese! Nagyon köszönöm ezt a kedves véleményt, jólesős, hogy így gondolod :-)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szeretem a blogodat! Mindenképpen ki fogom próbálni a pitét!

    VálaszTörlés