2011. november 12., szombat

Karácsonyi díszek lehasznált játékból


A gyerekeknek van egy olyan doboza, amiben mindenféle műanyag állatok vannak. A múltkor alaposan átnéztem őket, mert már évek óta megvannak, és némelyik egészen rémes állapotban van. De leginkább azon döbbentem meg, hogy tizennyolc lovat is találtam köztük. Fogalmam sincs, ez hogy történhetett. Lehet, hogy a fele már ott született a dobozban? Ki tudja. Mindenesetre a kicsikkel történő egyeztetés után kiválasztottuk közülük a legkopottabb, legrandább, szem nélküli vagy megállni már nem képes példányokat, és úgy döntöttünk, hogy kapnak még egy lehetőséget egy új karrierre. :-)

Az ötletet egyébként egy régebbi Praktikában olvastam, de akkor még nem hittem, hogy ennyi hátrányos helyzetű lovat tartunk a játékdobozban. Szóval, előkészítettem az eléggé lepukkant társaságot az újjászületéshez: kellettek hozzá persze a lovak, aztán fehér akrilfesték-spray, bronz akrilfesték, ecset, kevés piros filcanyag, valamilyen kontúrfesték (én fehér üvegfestékkontúrt használtam), fekete alkoholos filctoll, pillanatragasztó és fonal.

A cél pedig az volt, hogy ebből a szedett-vedett népségből karácsonyfadíszek váljanak. :-)





A fehér akrilspray-vel lefújtam a lovakat, két rétegben, mindkét oldalukat. (A két réteg között persze mindig hagyni kell őket száradni.)





Amikor teljesen megszáradtak, a bronz akrilfestékkel átfestettem a patájukat, a farkukat és a sörényüket.





Ezután a piros filcből kivágtam a nyergeket, és pillanatragasztóval a lovakra rögzítettem. A szemeket fekete alkoholos filccel kifestettem.





Végül pedig a nyerget bepöttyöztem a kontúrfesték segítségével. Amikor megszáradt, egy tű segítségével átfűztem a nyergeken a fonalat, és összecsomóztam őket.

Ezzel készen is lettek a kopott műanyag játéklovakból készített karácsonyfadíszek, és megmondom őszintén, nekem nagyon tetszenek. :-)









16 megjegyzés:

  1. Sokat gondolkodtam, hogy mi az, amitol annyira szeretheto, amit csinalsz? hogy elso olvasasra valami melegseget erez az ember?
    En a recycling temat mindig ketkedve nezem, mert ha valami lehasznalt, akkor nem hiszem, hogy igazan hasznalhatova lehet tenni es altalaban ezt is erzem az eredmenyen. Egyszeruen mert a munka, amit az ember rafordit osszemerheto (sot) az uj anyag koltsegevel.
    DE! vannak kivetelek:-) ahol latom, hogy erdemi munkaval nagyon komoly erteknovekedes jon letre (gyapju pulcsi filcesitese pl.)
    Azt erzem, hogy mikor hozzanyulsz dolgokhoz van benned egy alazat, nem erdekes, hogy az alapanyag draga vagy nem, mindenben benne vagy magad. Mikor a gyerekek csinalnak valamit, `csak` azt varom el toluk, hogy a munkajukban jelen legyenek. En persze nem mindig teszem ezt, mert neha `csak el kell valamit vegezni`. De most az az aha elemenyem volt, hogy tobbszor kell magamnak megengedni, hogy `benne legyek` dolgokban.
    Nem tudom mennyire volt vilagos, amit irni szerettem volna, de nem csak a lovakra vonatkozott:-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jòképű, elegàns társasàg lett belőlük! Tènyleg újjászülettek:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép lett a végeredmény, valódi átalakulás, gratulálok! És igen, ez így van, a lovak(játékok) már csak ilyenek, ha nem figyelünk akár képesek elszaporodni is! :)))

    VálaszTörlés
  4. Ez már megint fantasztikus ötlet! Annyira tetszik, hogy ha nem találok náluk lovat elmegyek és veszek!:)

    VálaszTörlés
  5. Egyszerúen hihetetlen,hogy te ennyire ügyes vagy!!!!!Csodát készítesz még a leglepukkantabb bármiből is.Csak gratulálni tudok és köszönni,hogy megosztod velünk!!!!!♥

    VálaszTörlés
  6. Elképesztő! Grat! Kicsoda hozzászólása nagyon ott van!

    VálaszTörlés
  7. Teljesen le vagyok nyűgözve... Bár abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már személyesen is volt (és remélem még lesz is :-) lehetőségem elámulni kreativitásodon, végtelen energiádon, és főleg mindent átható kedvességeden, de az itt olvasottak még így is meg tudnak lepni, hogy honnan jön ez a sok-sok ötlet, ilyen élvezetes és bájos stílusban. Bevallom már augusztusban megkaptam a blog linkjét, de sajnos csak most jutottam addig, hogy beleolvasgassak. Rögtön függő is lettem, novemberi és októberi bejegyzéseidet már végig is olvastam. (rajta vagyok, hogy az előzményeknek is mihamarabb a végére járjak :-)
    Szeretném javasolni, hogy valamelyik bejegyzésedben azt is oszd meg velünk, hogy milyen kvantumfizikai módszert alkalmazol a nap 24 órájának "expandálására". A munka, "utazgatás", gyerekek mellett (amibe persze szintén 120%-ot adsz bele) mikor van időd ezekre a dolgokra?! egyrészt elkészíteni, másrészt megosztani velünk. Csak önmagamat tudom ismételni, teljesen le vagyok nyűgözve, és gratulálok!!! :-)

    VálaszTörlés
  8. Kicsoda, köszönöm ezt a hozzászólást, mert nagyon fontos dologról írtál. Én is azt érzem, és igyekszem erre nevelni a kicsiket is, hogy nem az a lényeg, amit csinálnak, mennyire lesz szép vagy hibátlan, csak az fontos, hogy benne legyen a lelkük egy pici darabkája. Vagy másképp fogalmazva, a kész tárgy áruljon el valamit róluk, hogy milyenek is ők.
    És éppen ezért mindig szomorúságot okoz, amikor valaki azt mondja, neki kétbalkeze van, vagy mennyire ügyetlen, mert nem ez számít, hanem az, hogy amit csinál, abban benne legyen ő maga. És valahogy ezt a legnehezebb megértetni...
    A recycling-témával kapcsolatban is persze megértelek - azt érzem, nem is kell mindig valami igazán frappánsat, eredetit, klasszat készíteni egy lehasznált dologból, inkább csak azt szeretném, hogy mielőtt kidobunk valamit, gondoljuk át, kezdhetünk-e még vele valamit. Szóval nem is a cél a lényeg, inkább a szemlélet átalakítása, hogy ami régi és rossz, még nem feltétlenül felesleges.
    Úgyhogy köszönöm nagyon ezt a gondolatébresztő kommentet :-)

    VálaszTörlés
  9. Vianne, remélem, a lovacskák is örülnek ennek magukban :-)

    Csilla, köszönöm! Az biztos, hogy valami ilyesmi van, úgyhogy ezentúl éjjel véletlenül sem fogok benézni a játékosdobozba, nehogy zavarjak :-)

    Fxtina, köszi!

    Petra, ha esetleg nem kapnál, nálunk még maradt is csomó, és biztos születnek még :-)

    Mammka, nagyon köszönöm! Az öröm az enyém, hogy megoszthatom ezeket veletek...

    Hajnalka, köszi! Igen, szerintem is!

    VálaszTörlés
  10. Drága Gabi, köszönöm nagyon, úgy örülök neked :-) Ez jó ötlet, fogok szentelni az időbeosztásomnak egy bejegyzést, bár elöljáróban: igazából nincs is ilyen, és fogalmam sincs, hogy működhet mindez, de ha a gigantikus vasalnivaló-kupacra nézek, azért van magyarázat :-) Sok puszi nektek!

    VálaszTörlés
  11. Nekem már csak egy dologgal tudnád fokozni, ha unikornisok lennének! :-)

    VálaszTörlés
  12. Mekkora ötlet!! Nagyon ügyes! :)

    VálaszTörlés
  13. Katuci, nálatok ők a kedvencek? :-)

    Tejszínhab, köszi :-)

    VálaszTörlés
  14. Szia! Gratulálok a blogodhoz nagyon nagyon tetszik. Kezdünk itthon a karácsonyra hangolódni, és már végignéztem az összes karácsonyi készülődéssel kapcsolatos posztot. Csak ámulok és bámulok mennyire ügyes vagy. Sajnos én még nagyon kezdő vagyok és elakadtam kicsit. Sok helyen olvasom hogy ilyen akrilfesték, meg olyan sőt akrilfesték spray de nem tudom ezeket hol is kellene beszerezni és ezekből melyik jó. Az opitec.hu webáruházat böngészem lelkesen, de pl akrilfesték spray itt nincs. Te hol szerzed be az alapanyagokat? Illetve miket használsz? Kaphatok egy kis útmutatót, hogy mit és hol érdemes? Előre is köszi! üdv,Szilva

    VálaszTörlés
  15. Itt meg egy másik új versenyző, szintén Szilv(i)a. ( Lassacskán őrületbe kergetem a jobbik felem: asszem a 3. koszorúnál elvesztette a fonalat szegény. Még szerencse, hogy valami fontos meccs van éppen. Máskülönben nem vagyok hibbant, csak most annyira örülök...)
    Tedd meg, te Aranyos, hogy a papírok, a csodaszép papírok lelőhelyéről írsz pár keresetlen szót.

    Jaaaaj, most akkor mi lesz? Egész éjjel fenn maradhatok, hogy elolvassak itt mindent? Na, fegyelmezetten odabújok inkább a meccsnézőmhöz, oszt majd holnap folytatom. :D

    VálaszTörlés