2011. november 10., csütörtök

Egy este a macaronokkal


Tudom, tudom, a macaron-téma mostanság az egyik legesleglerágottabb csont a neten, és ígérem, nem is fogok arról hosszasan értekezni, mi a jó recept és biztosan sikerülő elkészítés titka, egyrészt mert ilyen nincs, másrészt meg megtették ezt már nálam sokkal-sokkal hivatottabb bloggerek, és ezeket olvasva úgyis azt érzem, sehol sem tartok. :-)
Inkább csak az életem első macaronkészítésének a körülményeiről szeretnék írni.

Mint ahogy azt mindenki tudja, a macaron az az édesség, amivel kapcsolatban a világ egyik fele nem érti, mi ez a nagy felhajtás pár színes, tojáshabos izé körül, a világ másik fele pedig totálisan rá van kattanva a témára, és bármikor órákon át tud beszélni mandulalisztről, színezékekről és maghőmérőkről.
Én mondjuk inkább valahol félúton foglaltam állást, érdekelt nagyon a macaron-dolog, de kicsit elijesztett a sok szigorú előírás a készítéssel kapcsolatban, valamint biztos voltam abban, hogy én aztán sosem fogok egy fillért sem költeni maghőmérőre. Még hogy maghőmérő. Na persze.

Szóval, kedd volt, egy gigamegapocsék nap. Vagy inkább hipergigamegapocsék nap. Reggel alig (de tényleg alig) bírtam felkelni. Megtettem a szokásos barátságos 70 km-t a munkahelyemig, ott egész nap küzdöttem egy hipergigamegapocsék feladattal. A kedvem egészen borzalmas állapotban volt, valamiért rémesen fáradt voltam (délután 3-kor ittam meg az ötödik kávémat), a fejem meg még rémesebben fájt (egyáltalán nem vagyok fejfájós).
Azzal a gondolattal próbáltam vigasztalódni, hogy este a barátnőimmel egy főzőiskola csokiműhelyébe megyünk, hogy megtanuljuk a macaronkészítés alapjait, de aznap még ez sem dobott fel.
Mindegy, elindultunk, persze a belvárosban hipergigamega dugó, parkolóhely-mizéria, parkolás aprópénz nélkül-mizéria, gondoltam, na most aztán tényleg nem az én napom ez a mai.
Megérkeztünk a csokiműhelybe - és mintha a nyugalom szigetére csöppentem  volna. Kaptunk egy finom kávét (jóó, a hatodik, mindegy), a csokimester egy édes, szimpatikus lány volt, a csodálatos szakácskönyv-kínálatukkal elvoltam az workshop kezdetéig, mindenhol sütik és bonbonok, hmmmmm... és sok-sok KitchenAid-gép a pulton. Kicsit mennyország-érzésem volt, bár erről egyelőre csak tippelni tudok, hogy milyen, de abban holtbiztos vagyok, hogy ott vannak KitchenAid-gépek.

Aztán elkezdődött az óra, és megállapítottam, hogy a macaronkészítés egyáltalán nem is olyan aprólékos és körülményes, mint gondoltam... hanem úgy ötször inkább olyan. De a lelkesedésünk furcsamód mégiscsak nőtt, ahogy ment előre az idő, és esküszöm, szívdobogásom volt, amikor a cukorszirupot a tojásfehérjehabba kellett önteni... bár lehet, hogy ez csak a kávék miatt volt. :-)

Készítettünk aranylóan napsárga, érzékien mélybíbor és csillogóan ezüstszürke macaronokat. Háromféle tölteléket kevertünk: egy mákos-fehércsokisat, egy passiógyümölcsös-tejcsokisat és egy málnalekváros-marcipánosat. Tele voltunk csupa izgalommal: 117 fokos már a cukorszirup? Sikerül úgy kinyomni a masszát a habzsákból, hogy ne legyen csúcsa? Lesznek talpak a sülő macaronokon? És személy szerint én kapok vajon gyomorrontást a még melegen legyűrt huszon-harmincvalahány macarontól?
De aztán persze minden jól alakult, és gyönyörűséges alkotások kerültek ki a kezünk alól. (Itt nyilván túlzok nem kicsit, mert a csepp alakú macarontól a csúcsos sapkásig volt ott minden, de mit számított ez! Talpa volt, macaron volt, csodálatosan finom volt...)

A végén mindannyian kaptunk egy-egy dobozt, hogy hazavihessük kis színes műveinket. Persze, itthon is óriási sikert arattak a macaronok, aki csak megkóstolta, szuperlatívuszokban beszélt róla, kivéve az egyik barátunkat, aki szavak helyett kezet csókolt, valamint a Kisebbiket, aki csak annyit mondott: mégkéreksárgasütitmostmostmost.

Szóval, azt hiszem, itthon is nekilátok majd. Biztos lehetett volna eleve itthon kísérletezni a macaronnal, de azt hiszem, nekem ez éppen így volt jó, hogy az első lépéseknél fogta valaki a kezemet, és elmondott ezer olyan dolgot, amit nem gondoltam volna ezekről a tökéletes kis sütikorongokról.

(Mindenesetre a workshop után lett mandulalisztem, színezékem, és igen, nem nevet, még maghőmérőm is.... Azt hiszem, ráléptem a lejtőre :-) )







18 megjegyzés:

  1. ez olyan volt, mint egy novella!
    jó volt olvasni, írj sokat:)

    ja, és a macaronok is szépek:)

    VálaszTörlés
  2. Csodaszépek:) azèrt a receptet is leírhatnàd!! Vagy küldd el lszi mailben.
    Ha a maghőmérő a lejtô akkor ajaj, nàlunk màr Nimrod is azzal rohangàl ha sikerül elcsennie:))
    Na maghomero megvan, jöhetnek a csokiki...;)

    VálaszTörlés
  3. Lillácska, rendben, szeretek íni, nem lesz gond :-) Köszönöm. Háááát, mondjuk úgy, elsőre nem rossz a kinézetük :-)

    Vianne, elküldöm mailben este, rendben? Óóó, csak nem egy kis Alain Ducasse cseperedik nálatok? :-)
    Na ez az, máris kinéztem egy bonbonkészítő kurzust is, bár ilyet te is tarthatnál simán, sőt :-)

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörűségesek! Szerintem is már a Mennyország kapujában osztják a Kitchenaidet. :-) A macaron soha nem lehet eléggé elnyűtt téma, mert valami különös misztikum öleli körül, ha egyszer bevette magát a fejesbe, nincs visszaút. :-)

    VálaszTörlés
  5. Katuci, ez teljesen így van, valahogy beveszi magát a szegény gyanútlan egyének bőre alá, aztán muszáj egyszerűen csak sütni és sütni, ugye? :-)

    VálaszTörlés
  6. Macaronnal még nem mertem próbálkozni, össze kell szedni hozzá az összes bátorságomat! Addig is gyűjtöm a tapasztalatokat (mármint másokét). És ahogy látom, nálad is találok a közeljövőben macaronsütős bejegyzést! :)

    VálaszTörlés
  7. Hankka, háát, esélyes :-) Ez tényleg egy szerelem, olyan igazi, első pillantásos :-)

    VálaszTörlés
  8. Hát ezt nagyon jó volt olvasni! Valóban, így indul el az ember lánya a lejtőn.... ismerős az érzés :)))
    A macaronok gyönyörűek lettek!

    VálaszTörlés
  9. Levendulalány! Én is szeretem ahogy írsz!!! Képzeld, 15 hónapig éltem Párizsban a macaronok naponta rám kacsintgattak és csábítottak, bár továbbra sem értem a nagy felhajtást körülötte ( a kis dobozkák, amibe becsomagolták jobban lázba hozott, mint maga a sütike)

    Főzőiskola, csokiműhely pedig az egyik legjobb terápia, remélem te is feldobódtál tőle. Megírod melyikben voltál? Chefparade?

    Ági

    VálaszTörlés
  10. Móni, akkor megérted :-) Hát még tényleg van hova fejlődni azért, sőt, igazából még csak éppen hogy odaálltam a startvonalra macaron-ügyben, de remélhetőleg lesz továbbfejlődés :-)

    Ági, most a sárga irigység lepett el a 15 hónap Párizs miatt! Ez valami hihetetlen jó lehetett... én egyszer jártam ott, de az is egy azonnali szerelembeesést eredményezett a fények városával. Na jó, a dobozkák is biztosan vonzóak lehettek, minden ilyesmit nagyon meg tudok érteni :-)
    Igen, a Chefparade Csokiműhelyében voltunk. És tényleg feldobódtam tőle, nagyon jót tett :-)

    VálaszTörlés
  11. Bizony, ráadásul ahányszor látok egy macaronos bejegyzést, jár az agyam, hogy van-e itthon mandula... :-)

    VálaszTörlés
  12. Aaaaa, a temperamentumàbòl ítèlve inkább egy kicsi Jamiet nevelgetünk:) köszi a recit!
    Bonbonkurzus: jelentem a tűzkeresztségen átestem 2 tehetsèges tanítvànnyal. Szívesen beavatlak macaronkurzusért cserébe...;)

    VálaszTörlés
  13. Nagyon jó volt olvasni amit írtál:-)
    Volt egy olyan sejtésem a kép láttán, hogy a végén lesz maghőmérőd:-)))
    Innét már nem ment meg semmi, valóban jöhet a csokizás:-))

    VálaszTörlés
  14. Katuci, jaj, félek, ez kezd ismerős lenni :-)

    Vianne, szívesen! Óóó, sehol sem vagyok még a macaronozással, szerintem ez még évek munkája lesz... borzasztó, hogy még ennyit kell várnom a bonbonkurzusra :-)

    Gesztenye, örülök nagyon, hogy tetszett! Félek én is, hogy ez lesz a vége, bár talán nem olyan igazán nagyon végzetesen :-)

    VálaszTörlés
  15. Szia,

    esetleg el tudnád küldeni nekem is így ismeretlenül a macaron-receptet?

    Anna

    VálaszTörlés
  16. Szia, Anna! Persze, csak kérlek, írd meg az e-mail címedet is, vagy írj a profilomban található mailcímre, hogy elküldhessem, nálad nem találtam elérhetőséget...

    VálaszTörlés
  17. Találtam egy egyszerű macaron receptet, szerintem nem nagy ördöngősség :)

    http://latsiakonyhaja.blogspot.com/2011/03/macaron-by-latsia-avagy-egy-suti-amit.html

    VálaszTörlés
  18. Ezt nagyon hamarosan ki kell próbálnom, hihetetlenül egyszerűen hangzik a többi recepthez képest :-) Köszönöm szépen, hogy megosztottad, Csibe!

    VálaszTörlés