2011. október 19., szerda

Tollangyal


Szeretem a szabálytalan angyalokat. Mindig azt érzem, egy angyal esetében az már túlzás, ha tökéletesen szép... sokkal emberközelibb és szerethetőbb, ha mondjuk küzd némi súlyfelesleggel (l. Raffaello angyalkái), emésztési problémái vannak (mint a Quimby Autó egy szerpentinen c. dalában), vagy felkavaró érzésektől szenved (mint Seth az Angyalok városában). De szerencsésnek mondhatom magam, mert ismerek néhány angyalt személyesen is, és mondhatom, ők is elég messze állnak a szabályostól - de annál szerethetőbbek.
Amikor a második házassági évfordulónkon sétáltunk Szentendrén, bekeveredtünk egy boltba, ahol szépséges-kedves angyalszobrocskák voltak kiadós mennyiségben a polcokon. Szerettem volna egyet venni, de valahogy mindegyik olyan sterilen tökéletes volt, nem tudtam választani... és akkor az egyik sor végén észrevettem egy pici angyalt, akinek az egyik szárnya le volt törve. 
Azonnal beleszerettem. Megvettük, azóta is kint van a nappalink egyik könyvespolcán - semmi pénzért nem válnék meg tőle. Úgyhogy ha találkoztok egy szabálytalan angyallal, küldjétek el hozzám - biztosan jóban lennénk.

És hogy miért kapcsolódik ez ide? Mert szeretek angyalkákat készíteni is, de persze csakis olyanokat, akik valószínűleg csúfosan megbuknának az angyalsági záróvizsgán odafent. Amikor legutóbb fogtam egy angyal összehozásába, egy különleges külsejű, de végtelenül kócos és szemtelen tekintetű egyed született az alkotóelemekből, úgyhogy arra gondoltam, meg is mutatom nektek. :-)


A következők kellettek hozzá: kb. 30 db fehér toll, egy hungarocellkúp, egy préselt papírgolyó, ragasztópisztoly, alkoholos filctoll, egy kis csipkevirág (elhagyható), műanyag fólia, fehér lakkfilc.





Ragasztópisztollyal elkezdtem felragasztani a hungarocellkúpra a tollakat:





Kb. három sorral be is fedtem a tollakkal.





Ezután felragasztottam a préselt papírgolyót fejnek, és erre is ragasztottam néhány tollat.





Ezután a műanyag fóliából kivágtam a szárnyat, és fehér lakkfilccel megrajzoltam rá a tollakat.





A szárnyat felragasztottam az angyal hátára, és végül megrajzoltam az arcát - ezzel el is készült.









9 megjegyzés:

  1. Teljes extázisba kerülök az ötleteidtől és legszívesebben azonnal nekiállnék a megvalósításhoz... Ez is zseniális, a lányaimmal szerintem elkészítem, majd kivágok egy tollpárnát hozzá :-))

    Ágnes

    VálaszTörlés
  2. Ezzel a sete-suta hajjal valami álomszép az angyalka. Nagyon édes!:)

    VálaszTörlés
  3. Szia, Ági! Először is a gratula a három szuper kislányhoz :-) Az biztos, hogy ők értékelni fogják az ilyen tollangyalokat! És simán megéri feláldozni azt a párnát, főleg ha mindhárman kaphatnak egy-egy saját angyalkát... :-)

    VálaszTörlés
  4. Csupa, köszönöm :-) Pont ez a tökéletlenség, amit úgy tudok szeretni ezekben az angyalfélékben... Isten ments mindentől, ami tökéletes :-)

    VálaszTörlés
  5. Pont a szabálytalansága teszi olyan aranyossá, tényleg nagyon édes lett, olyan szerethető!

    VálaszTörlés
  6. Én is pont így érzem, Hankka, ez lett a második dolog, amit nem adtam oda játszani a gyerekeknek, mert annyira megszerettem. Majd csinálok nekik saját tollangyalkákat inkább :-)

    VálaszTörlés
  7. gyönyörű lett. Imádom az angyalokat, elkelne a gyűjteményembe!!!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm... hú, de megnéznék pár képet erről a gyűjteményről!

    VálaszTörlés
  9. Inkább majd egyszer élőben! Ha nem bánod. Csak mert rettenetesen fényképezek!!! :-)

    VálaszTörlés