2011. augusztus 26., péntek

Szőlő, süti, szerelem


Rendszeresen bele tudok feledkezni a gyümölcsök látványába. Minden alkalommal, amikor kettévágok egy narancsot, egy kiwit vagy egy almát, lenyűgöz az a tökéletesen harmonikus kép, amit ilyenkor látok. De ugyanilyen elbűvölten tudok nézni egy görögdinnyeszeletre vagy egy fürt szőlőre is, valahogy megszokhatatlan az a sokféle forma, szín, illat, íz, amit a gyümölcsök tudnak mutatni és adni. A szőlő különösen nagy kedvenc, nem csak enni, hanem nézni is éppen ugyanannyira szeretem, és mindig azt érzem, ha festő lennék, úgy hat-hét éven át csak szőlőfürtöket festenék, és nem unnék rá.

Pár napja úgy adódott, hogy sok-sok szőlő gyűlt fel nálunk, vettünk és kaptunk is. Gondoltam, ne vesszen kárba semmiképp, hát sütök valami szőlős sütit. Körbenéztem a neten, hátha találok valami igazán jó szőlős receptet, de akkor éppen eggyel sem találkoztam, ami olyan lett volna, amilyet én elképzeltem: semmi krém, semmi fakszni, csak a tésztába belesült szőlőszemek. Nos, gondoltam, ha nincs ilyen - akkor is megsütöm. Felidéztem magamban a sokak által jól ismert, egyszerű joghurtos kevert tészta összetevőit, és pár perc alatt össze is dolgoztam a hozzávalókat. A tetejét teleraktam a kövér, mosolygósan zöld szőlőszemekkel, alaposan megszórtam egész mandulával, és megsütöttem.

Döbbenetesen finom lett, első ízlelésre szerelem, az az igazi, mindig újabb darab után nyúlós süti. Aki csak megkóstolta, mindenkinél egyöntetűen ugyanaz volt a reakció: "Még sosem ettem szőlős sütit, de ez valami hihetetlenül jó!" Hiába mentegetőztem, hogy ez alapvetően egy közismert és pofonegyszerű tésztarecept, senki sem hitt nekem, mert a szőlő - a mandulával együtt - igazi gasztronómiai álmot varázsol belőle. 

Úgyhogy ezt a receptet most magamnak is közlöm, nehogy elfelejtsem még egyszer megsütni... mert akkor biztosan szegényebb lenne az én kis világom egy élménnyel. Zárszónak pedig csak annyit, hogy a süti utolsó kockáját kivettem a tepsiből, és egy kis dobozban betettem a hűtőbe. Ő ezt nem látta, viszont észrevette az üres tepsit a mosogatóban, felém fordult, és az a férfi, aki bármit nekem adna, aki úgy hord a tenyerén, ahogyan senki más, és soha semmitől meg nem fosztana, felháborodással vegyes csalódottsággal nézett rám, és csak annyit kérdezett:
"Komolyan... komolyan megetted az utolsó darabot...?"


Szőlős-mandulás süti

Hozzávalók:

2 pohár natúr joghurt (az egyik lehet gyümölcsös is)
3 tojás
3 joghurtospohárnyi liszt
2 joghurtospohárnyi cukor
1 joghurtospohárnyi étolaj
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
egy nagy fürt szőlő

10 dkg mandula


Elkészítés:
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a szőlőszemeket félbevágjuk, és kiszedjük belőlük a magokat.
A 2 pohár joghurtot (kb. 2x1,75 dl) összekeverjük a 3 tojással, majd a már üres joghurtospoharakkal kimérjük a többi hozzávalót, és fokozatosan hozzáadjuk a sütőporral és a vaníliás cukorral együtt. Egy tepsit kivajazunk, kilisztezünk, beleöntjük a tésztát, majd a tetejét telerakjuk a kimagozott szőlőszemekkel. Megszórjuk a mandulával, a sütőbe tesszük, és 35-40 percig sütjük.

Mielőtt bárkinek is adnánk, megvárjuk, amíg teljesen kihűl. A hűtőben tároljuk, tálaláskor kockákra vágjuk, és szerényen mosolyogva fogadjuk az elragadtatott szavakat. :-)



Sütés előtt....


... és után.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése