2011. június 3., péntek

Még egyszer a pozitív gondolkodásról

Tegnap egy hosszú és érdekes levelezést folytattam valakivel arról, hogy tulajdonképpen tényleg mennyire nehéz pozitívan gondolkodni. Merthogy a hiányosságok, a rossz dolgok valahogy feltűnőbbek, mint a jók. A jókat egyszerűen természetesnek vesszük, és átlépünk rajtuk, aztán koncentrálunk a rosszakra, pedig nem így kellene. Vajon mennyi energiát vesz el az, hogy az ember egyfolytában aggódik az anyagi biztonság, a munka, a család miatt? Hányszor hasonlítjuk magunkat önkéntelenül is másokhoz? Hányszor hasonlítjuk a saját gyerekünket a mások gyerekeihez?

Ahogy nincs szépség önbizalom nélkül, szép élet sincsen a magunkba vetett hit nélkül. Hinni kell abban, hogy – és a lényeg itt van – a lehetőségeinkhez és a korlátainkhoz képest jól csináljuk a dolgokat. Nincs sok pénzünk? Lehet, de van sok barátunk. Nem vagyunk mindig oda a munkánkért? Nem baj, hiszen a munka csak napi 8 órát tesz ki (jó esetben), a maradék 16-ban nem kell vele foglalkoznunk. Megfáztunk, köhögünk és lázasak vagyunk? Mennyire semmi kis betegség ez mások bajaihoz képest. A mi gyerekünk még nem jár és nem beszél, amikor más gyereke már lefutja a maratont, és kívülről fújja a Walesi bárdokat? Na és, a miénk meg egyméteres tornyot tud építeni üres vécépapír-gurigákból, bárhova fel tud mászni és gyönyörűen rajzol. Ja, és a legszebb gyerek a világon.

Szóval ne hagyjuk, hogy a rossz gondolatok eluralkodjanak rajtunk. A vonzás-bevonzás manapság annyira trendi elméleteiben nem hiszek, de a hozzáállásban igen. Állj pozitívan a dolgokhoz, és hamarosan tapasztalni fogod, hogy minden egy kicsit jobb lesz. Lehet, hogy csak többen mosolyognak majd rád, mert te is többször mosolyogsz, de már az is nagy dolog. Ha valaki beszól neked, ne vedd fel a kesztyűt, csak sajnáld, hogy szegény, de pocsék napja van, képes a munkán görcsölni, ahelyett, hogy a nyaralását tervezgetné…ha pedig a frissen sült kenyered lapos, mint Keira Knightley, tegyél rá tejfölt, szalonnát, lilahagymát, és edd meg kenyérlángosnak. Végül pedig örülj, hogy nem a Vörösmarty téren vetted, szeletenként 700 Ft-ért… és már jobban fogod érezni magad.

Az én tegnapi napom nem alakult a legjobban, de erősen igyekeztem az élet napos oldalát nézni, mint a Monty Python-csoport. :-)

 Reggel elaludtam, aztán pedig idegesen szaladgáltam ide-oda a házban, amikor eszembe jutott, hogy de legalább valószínűleg a nulláson már nagyon kevesen lesznek, nem úgy, mint hétkor. És tényleg! Gyorsan beértem, dugó és idegeskedés nélkül. Fontolgatom, hogy legközelebb is elalszom. :-)
Bent lett két megoldhatatlannak tűnő munkám – viszont a korábbiak most lettek készen, és nagyon szépek, jó érzés volt kézbe fogni őket.
Az egyik megoldhatatlannak tűnő munka kapcsán alakult ki a fent említett levelezés a pozitív gondolkodásról, és egy nagyon inspiráló párbeszédhez vezetett.
Tegnapelőtt volt egy nagyon rosszul sikerült beszélgetésem egy számomra fontos emberrel, de ma átbeszéltük a dolgot, és ez nagyon jó volt.
Alig tudtam elindulni haza, akkora zivatar volt…. viszont amíg elértem az autóig, teljesen feltöltődött a lelkem az eső csodálatos illatával.
 Véletlenül nekimentem egy faláda sarkának – most aztán alig tudok ráállni a lábamra, viszont emiatt nem tudtam bemenni, és itthonról fogok dolgozni, ami ugye mégiscsak jobb, mint bent.

Ha belegondolsz, biztosan te is jó pár ezekhez hasonló dolgot tudnál mondani. Próbáld ki – garantálom, hogy jobban fogod magadat érezni.
És egy lelkesítő példa arra, hogy sok-sok citromból is lehet édességet kihozni:


Lime-torta

Hozzávalók:

Az omlós tésztához:
375 g liszt
3 evőkanál kristálycukor
155 g vaj, apróra vágva
jeges víz

A töltelékhez:
220 g kristálycukor
4 tojás
250 ml tejszín
250 ml lime-lé

Elkészítés:

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük.
A lisztet, a cukrot és a vajat aprítógéppel finom morzsásra dolgozzuk. Annyi jeges vizet öntünk rá, hogy sima tésztát kapjunk. A tésztát kivesszük a gépből, és gyúrjuk egy kicsit. Mielőtt kinyújtanánk, egy zacskóba csomagoljuk, és 30 percre a hűtőbe tesszük, így sütés közben nem fog összezsugorodni.
A tésztát akkorára nyújtjuk, hogy beleférjen egy 25 cm-es kapcsos fém tortaformába. A tésztába néhány lyukat szúrunk, és 15 percig sütjük. (Ha felpúposodna, kivétel után egy tiszta konyharuhát terítünk rá, és a keletkező gőz megpuhítja annyira a tészta felületét, hogy simán visszanyomható.)

A lime-töltelékhez a cukrot, a tojásokat, a tejszínt és a lime-levet összekeverjük. A tetejéről lekanalazzuk a buborékokat és a habot. A tortára öntjük, és 160 °C-on tovább sütjük 20-25 percig, míg a töltelék megszilárdul.
Egy éjszakára hűtőszekrénybe rakjuk, hogy a krém megdermedjen, majd tálaláskor felszeleteljük, és szigorúan tejszínhabbal kínáljuk.
Nálam az egy adag - két szelet, úgyhogy rögtön két tortát sütöttem. :-)

(Sütiforrás: Marie-Claire Ízvarázs, Aréna2000 Könyvkiadó, 2004.)


2 megjegyzés:

  1. Fantasztikusan jók az írásaid, a legkedvesebb Blog-gal "ajándékoztál" meg!! Ja és a humorod!? szóval egy bejegyzést elég elolvasni, máris jól indul a nap! Köszönöm Neked!
    Szeretettel ölel: egy nyugger Nagyi

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, nagyon kedves vagy! Ennél nagyobb elismerést nem is kaphatok, mint hogy egy pici részem lehet a kellemes napindulásban... szóval én köszönöm Neked :-)
    Szeretettel: Levendulalány

    VálaszTörlés